Hány híres fiad és nagyzoló,
sok hűtlen; elrohant,
elhagyott, tépázott hazám.
S a távol bármily csillogó,
hitem ma sem roppant –
példás szerető vagy, úgy ám.
Tested, mit vad kényszer gyalázott,
példátlan mit megélt
Európa szeme előtt. –
Épülésed elodázott,
bár sérelmed nem vélt –
célzottan okolt, ki ártott.
Ha kakas szólt, s dörmögött medve;
a hatalom kedve,
mint vajat hasított, taglalt –
így ki elhagyott, ki szabdalt.
Ó, fényes múlt – akár
csak én – ébreszd csonkult hazám!
2011.06.06. 20:07
Szólj hozzá!
Címkék: vers hazám aszúszemek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lazarfalvigyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr222962606
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.