Ugyanott és masszívan állnak
a parti fák, lombjuk sem lebben –
mintha örök lenne a strázsa,
karjuk csendet sző, és vigyázza…
…s az öt csöppséget óvó tojót,
néhány hangtalan sikló gácsért –
meg egy túlnan berekegő békát,
és a versengő madár trillát. –
Tó tükrén pang nyálkás ázalék,
ám csak itt-ott teljes a homály;
villan a vízben lombok árnya,
tetőt húzva a vízi világra…
…mit nap, mint nap palástol az est,
majd a gyöngyöző homlokú éj –
mikor épp, hogy neszez a sötét;
kínálva bársonyos kellemét.
Hajnaltájt fény űzi a csendet,
s bár még párát lehel a felszín; -
kel, árad sűrű felől a hang,
s szépül szememben egy kis varangy…
2011.06.06. 19:59
Szólj hozzá!
Címkék: vers tóparton aszúszemek
A bejegyzés trackback címe:
https://lazarfalvigyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr862962583
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.