Fóton élek, nyugdíjas tanár vagyok. Emlékezetesek számomra az érdi, nagykőrösi diákévek. Hivatásomból fakadóan laktam Aszódon, Vácdukán, Gyömrőn. Szakfelügyelőként tevékenykedtem Zircen, Nagyvázsonyban és a Balaton környékén.
A versírás számomra a legbensőmből fakadó, éltető kényszer, amely boldogságos érzettel színesíti napjaimat. E tevékenység a ma divatos "igenis, meg nem is" szemléletével szemben reális következtetésekre sarkall. Az ihlet mozgatórugója a teremtett világ lenyűgöző szépsége, a gyermekkor családi melege. Ugyanakkor az empátia sajátos eszközei fókuszálják a remény - és hitvesztett emberek sorsát, a generációs kérdéseket stb. A jövőképet személyes optimizmusom prizmája szelídíti.